Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet számára készített elemzéseket a Debreceni Egyetem kutatócsoportja az iskolai eredményesség témájában.
A Debreceni Egyetem Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ (CHERD) olyan alap- és alkalmazott kutatásokat folytat a felsőfokú képzés körében Magyarország, Románia és Ukrajna határmenti régióiban, amelyek országos és regionális szintű döntéseket alapozhatnak meg. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet felkérésére a középfokú oktatás és a felzárkóztató programok eredményességét vizsgálták meg a szakemberek.
– Felmerült, hogy az iskolák úgy érzik, a PISA teszt vagy az iskolai kompetencia-mérések eredményei nem tükrözik objektíven az eredményességüket – megkérdeztük tehát az iskolákat, mitől érzik magukat eredményesnek és hogyan értelmezik a tanulmányi eredményességet. A vidéki, Hajdúdorog, Biri, Püspökladány, Nyíradony, Tamási és Nyíregyháza, Cegléd valamint Szeged, Pécs intézményeiben végzett vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy fontos lenne arra helyezni a hangsúlyt, hogy a pedagógusok milyen tanulókból hozzák ki az eredményeket. Az iskolába lépéskor fel kellene mérni, milyen háttérrel, szociális körülményekkel és tudással érkezik a tanuló és ahhoz képest lenne célszerű megnézni, mire jutnak a diákokkal a tanárok. Egészen más helyzetben vannak a kiváló tanulókat felszívó elit gimnáziumok, mint a vidéki települések helyben maradó gyerekanyagával dolgozó iskolák és pedagógusok. Vagyis ne csak azt nézzük az eredményesség vizsgálatakor, hogy ki milyen eredményeket ért el, hanem azt is, milyen tanulókból hozzák azt elő az iskolák– magyarázza a kutatás eredményeit Puszta Gabriella, a CHERD Kutatóközpont vezetője.
A terepmunka során kiderült: az elit iskolába járó gyerekek nem, míg a hátrányosabb helyzetű fiatalok inkább beviszik családi és települési környezetből származó problémáikat, magánéleti gondjaikat az iskolába.
A kutatócsoport a rendszerváltás óta működő felzárkóztató programok eredményességét is vizsgálta, és azon túl, hogy egy „mérőeszközt” is kifejlesztett hatékonyságuk vizsgálatára, több megállapítást és javaslatot is tett a működésüket illetően..
– Öt felzárkóztató program elemzéséből az derült ki, hogy a nagyon hátrányos helyzetű résztvevők sokszor anómiás helyzetben találják magukat a program befejezésével; miután eltávolodtak korábbi életcéljaiktól, változik az identitásuk, munkafelfogásuk (és ezáltal esetleg családtagjaiktól is távolabb kerülnek), de a felcsillantott új célok eléréséhez hirtelen újra eszköztelenek maradnak. Azt a javaslatot tettük, hogy az oktatási azonosító révén, amit az ember jogok biztosával egyeztetni kell természetesen, érdemes lenne követni a gyerekeket és hosszú távon vizsgálni a programok hatásait. Az ezekben résztvevő nevelőknek pedig pszichológiai szupervíziót lehetne biztosítani, ugyanis elképesztő sorsokkal találkoznak, embert próbáló élettörténeteket zúdítanak rájuk a diákok. Ráadásul a kihívást jelentő tanulói csoportokkal foglalkozó pedagógusok továbbképzése sem megoldott jelenleg hazánkban, erre országosan is érdemes lenne képzéseket kidolgozni – ismerteti a kutatás tapasztalatait Pusztai Gabriella.
A Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ arra is rámutatott, hogy a ’hátrányos helyzet’ többdimenziós fogalom: nemcsak a szociálisan hátrányos helyzetűek tartoznak bele, hanem akár a magasan iskolázott szülők gyermekei is. Több okból kerülhetnek ebbe a helyzetbe, például az egyik szülő hiánya vagy a szülők kapcsolatának zavarai, esetleg a családi értékválság miatt.
unideb.hu
