Hirtelen, sokat címmel jelent meg a debreceni Tóháti Zsuzsa első verseskötete 2021 és 2024 között írt műveiből.
A hol szabadabb, hol pedig kötöttebb formában írt verseknek az emlékezés és elengedés módozatai, valamint a múltbéli emberek és helyszínek felbukkanása adja meg az alaphangulatot. A versekben megjelennek a hiány megélésének különböző formái, eltávolodások és nézőpontváltások, illetve a véglegesség feldolgozásának nehézségei.
A könyv dedikálása az Ünnepi Könyvhéten, június 15-én 12:00 órától lesz a a Napkút Kiadó standjánál, illetve aznap este 18:00-tól lesz a bemutató a Bookta Kávézóban.
Egy kis ízelítő:
Koszorúk
Nagyanyám háza a templom mellett állt.
Reggel, délben, este
zúgott szobáiban az Úr harangja.
Úgy képzeltem,
a templomtoronyban lakik Isten,
fel-alá járkál,
és ő húzza egyre a harangokat.
Este kilenc óra volt, amikor meghalt.
A torony éjjelenként mindig hallgatott.
Zsoltároskönyvet csúsztattam a párnája alá.
Hittem, hogy másnap megszólít majd Isten,
és angyalok suhognak a templomunk körül.
A ház udvarát mára felverte a gyom,
burjánzik benne az apró szulák.
A gyönge szálakból gyerekként
koszorút kötöttem.
Most is feltekerném ősz haja
köré a fehér virágokat,
és újra fülünkben zsongna
a templom harangja.
A kutyákat azóta itt bottal verik,
és jajszóval
pörölik le Istent az égből.
