1945. május 1-jére virradóra Csaba Gyula evangélikus lelkipásztor szemét kiszúrták, nyelvét kitépték, testét megbecstelenítették, végül keresztre feszítették, más források szerint agyonlőtték. A mártír lelkész holtteste soha nem került elő. Emlékére még tavaly, halálának hetvenötödik évfordulójára készíttetett emléktáblát a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE). A járvány miatt ezt csak idén tudták kihelyezni Péteriben, június 20-án, vasárnap pedig Fabiny Tamás elnök-püspök jelenlétében adták át és koszorúzták meg.
Borzalmas gyilkosságsorozat rázta meg Gyömrőt és környékét 1945 tavaszán. Több mint százharmincan estek áldozatául annak, hogy önjelölt „rendfenntartók” megtisztították a járást a „vezető uraktól”. Csaba Gyula Péteriben szolgáló evangélikus lelkipásztor is ennek során vesztette életét.
Annak rekonstruálására, hogy pontosan mi történt vele életének utolsó óráiban, többen is kísérletet tettek. Ami bizonyosnak mondható: 1945. április 30-án gyalog ment át temetni Gyömrőre, amikor rendőrök állították meg. Nála volt kétnyelvű – magyar–orosz – igazolása arról, hogy szolgálatának elvégzéséhez szabadon közlekedhet a körzetben, így továbbengedték, de utánaszóltak: ennek még lesz következménye.
Még aznap éjjel érte mentek a parókiára, és ismeretlen helyre hurcolták. Felesége próbálta kideríteni, hol lehet, és mi történhetett vele, de újságpapírból kivágott betűkből készített levelekben megüzenték a családnak: ha jót akarnak maguknak, akkor ne keressék tovább a lelkészt.
Háromnegyed századdal a történtek után az MEE emléktáblát készíttetett, rajta az igeszakasszal: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.” (Mt 5,11). Erről a textusról prédikált június 20-án a péteri evangélikus templom szószékéről Fabiny Tamás elnök-püspök.
Az alkalmon beszédet mondott dr. Török Gábor volt országgyűlési képviselő, aki 1992-ben interpelláció keretében tárta az Országgyűlés elé a gyömrői gyilkosságok történetét, és szerzett ezzel erkölcsi elégtételt az áldozatoknak és családjaiknak. Csaba Gyula utolsó napjainak krónikáját Kovács Endre történelemtanár, a szomszédos Monor evangélikus gyülekezetének másodfelügyelője ismertette (Csaba Gyula a monori gyülekezetet is pásztorolta haláláig).
Az elhangzottakat a vértanú lelkipásztor egyik unokája, Csaba Márton egészítette ki személyes adalékokkal. Felidézte: kisgyermekként nagyapja elhurcolásának éjjelén ő is ott volt a lelkészlakban, de a történtekről – a már említett névtelen levelek okán – évtizedekig még a családban sem mertek beszélni.
Csaba Gyula 1882. szeptember 14-én született Békéscsabán, szegény sorsú szülőktől, eredeti családneve Podsztrelen volt. Középiskolai tanulmányait a békéscsabai ágostai hitvallású algimnáziumban és a hódmezővásárhelyi református főgimnáziumban végezte. A soproni evangélikus teológiai akadémia elvégzése után 1905 augusztusában Miskolcon szentelték lelkésszé. 1905–1907 között Sajókazán segéd-, 1907-től Újcsanáloson parókus lelkész volt. 1914 tavaszán lett a Pest megyei Péteri község evangélikus gyülekezetének lelkésze. 1945 április végéig, életének utolsó percéig ott szolgált. Az 1945-ös eseményekről Mirák Katalin történész, a MEE Tényfeltáró Bizottságának tagja és az Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársa írt a Híd magazin 2020 tavaszi számában (41–43. oldal).
