Az énekesnő úgy érzi, a mostani az igazi énje, korábban csak hagyta, hogy ráerőltessenek bizonyos szerepeket, stílusokat.
Tóth Gabi nagyon fiatalon lett népszerű, a Megasztárból ismerte meg az ország az akkor még egyszerű lányt.
Én egy vidéki lány voltam, egy tarisznyás csaj, akit a műsor kedvéért elkezdtek modern ruhákba öltöztetni, aminek persze akkor nagyon örültem. Aztán az én szerepem lett a vagány rockos csaj, amit akkor testhezállónak is éreztem, még annak ellenére is, hogy gyermekként a népzenei vonal állt közel a szívemhez, abban a stílusban éreztem jól magam, néptáncoltam, népdalokat énekeltem otthon, Tapolcán. Mégis csináltam, amit mondtak; 17 éves voltam, elvette az eszem a sodrás, boldog voltam a lehetőségtől…
– nyilatkozott a Borsnak a kezdetekről Tóth Gabi, aki aztán el is veszítette önmagát, nem találta a helyét, nem jöttek a dalok sem. Aztán vett egy gitárt, játszani kezdett rajta és ösztönösen énekelni kezdett hozzá. A Deep Forest dalának, a Martha’s song-nak az éneklése során világosodott meg, hogy ez az ő útja, a Sebestyén Márta féle népzene.
2016-tól kezdve már karakteresen népzenei stílusjegyeket hordoztak a dalai és elkezdett hideget-meleget kapni, sokan el is pártoltak tőle, ezért gyorsan visszaváltott a rock irányába, nehogy elveszítse rajongóit. Később aztán egyre inkább biztosssá vált számára, mit akar és mit nem, visszatért a saját zenei gyökereihez.
Amit most látnak, az vagyok én, és az voltam valójában mindig is. Ez az, ami önazonos számomra. Most érkeztem meg
– mondja Tóth Gabi, akinek a lelke a népzenétől nyugszik meg, a koncertjein kapott őszinte szeretet pedig reménnyel tölti el.
