Az utóbbi időben javuló formát mutató DVSC a tabellán mindössze két pozícióval és 3 ponttal mögött álló MTK-t fogadta szombaton a Nagyerdőn. A fővárosiak idén (addig) már kétszer is megtréfálták Szrdjan Blagojevics csapatát, így azzal a szándékkal léptek pályára a piros-fehérek, hogy megszakítsák a rossz sorozatot.
Fontos lett volna a három bajnoki pontot begyűjteni, mivel a Fehérvár egy sima ötössel küldte vélhetően végérvényesen a másodosztályba a Mezőkövesdet. A debreceniek terve végül nem sikerült, a nemzetközi kupaszereplés kivívásának szempontjából is fontos meccsen betlizett a Loki. Lássuk azonban, hogy milyen történések vezettek mindehhez.
Pedig az első tíz percben még minden más volt
A találkozót megelőzően – köszönhetően a kellemes tavaszi időnek is – szép számmal hangolódtak a drukkerek a stadion alatt lévő vendéglátó-helyiség környékén, így követve a jó példát, mi is betértünk egy-egy csapoltra. A kezdőcsapatunkat látva nem volt meglepetés, hogy a Kisvárdán remekül beszálló és gólt szerző Manrique került be Szuhodovszki kárára. Erdős József sporttárs kezdősípszava előtt pedig azt konstatálhattuk, hogy dacára a késő esti időpontnak, több mint ötezer ember látogatott ki a stadionba.
Az első helyzet a Loki nevéhez fűződött, amikor is egy szöglet utáni figurát követően Ferenczi bombázott Demjén kapuja mellé. Újabb öt minutum múlva ismét Ferenczi volt a főszereplő: remek passzal indította Dominguest, akinek lövését védte a vendégek kapusa. A következő helyzet is a Debrecené volt, Bárány alig fejelt mellé egy beadás után. Itt viszont mintha elvágták volna a támadásainkat, és az MTK percei következtek, akik Bognár és Németh révén rendre borsot törtek a védelmünk orra alá.
A 15. percben előbbi lövése még célt tévesztett, de nem sokkal ezután a nemrégiben születésnapját ünneplő Megyeri sem tudott beavatkozni Kosznovszky lövésénél. 0-1. Alapos hidegzuhany érte a drukkereket A félidő hátralévő részében pedig játszhatta mindkét gárda az ilyenkor szokásos módit. Az MTK felszabadultabban gurigázott. Korábbi játékosunk, Németh Krisztián igencsak elemében volt, de a gól ezúttal elmaradt a játékából. A cívisek a meddő mezőnyfölény kialakításán és labdaeladásokon kívül nem nagyon tudtak mit kezdeni ezzel a felállással, így a lelátón már azt mantrázgattuk magunkban, hogy bizony jó lenne a második kapott gól nélkül megúszni az első félidőt.
Ez sikerült, de a szünetben több szurkolótársammal egyetemben értetlenül álltunk a történtek előtt, és nem igazán értettük, hogy mi történt az első negyedóra után. Leginkább a bátor kapura lövéseket hiányoltuk a tizenhatos környékéről, amit Kisvárdán mutatott a csapat.
A végzetes második gól és a szépségtapasz
A folytatásban aztán a legnagyobb félelmünk igazolódott be, amikor az 50. percben Vajda labdát veszített, és az indítás után Horváth góljával már kettővel mentek a testgyakorlók. 0-2.
A kapott gólra egy acélos “Ébresztő!”-vel reagáltak a Loki-ultrák, Blagojevics pedig hármat cserélt, ami jelezte: nem elégedett a csapat teljesítményével. Beállt Bódi, Loncar és Szuhodovszki is, ezzel egy csapásra megváltozott a játék képe. Jött is Bárány szépítő találata, de említsük meg a gólpasszt adó nevét is: Ojediran mértani pontossággal rajzolta Bárány elé a játékszert, így a közönségkedvencnek “csak” be kellett lőnie Demjén kapujába a bőrt. 1-2.
A gól után felrobbant a lelátó, és űzték hajtották az övéiket a szurkolók, hogy minél előbb sikerüljön a fordítás. A kék-fehér retesz azonban jól működött, és olykor piszkos eszközökért sem mentek a szomszédba a Horváth-tanítványok. Ahogy az edzőjük fogalmazott a mérkőzés utáni interjújában, jól ment az „idő menedzselése”. Esetükben ez a földre rogyó, színészkedő vagy éppen görcsöt imitáló játékosokban nyilvánult meg, amihez tökéletesen asszisztált Erdős spori.
Hungária körúti színház
Erre pedig érthetően ugrott is a hazai keménymag, akik egy örök klasszikussal, a vendégek libákhoz fűződő viszonyát firtatták. Így lett a végére kifejezetten parázs és feszült a találkozó, néhol tömegjelenetekkel tarkítva. A legjobb példa erre a vendégek kapusa, Demjén Patrik volt, aki gyakorlatilag lemásolta az Alashkert hálóérének, Cancarevicnek szenvedéseit. A vicces egyébként az volt ebben, hogy még sárgával sem szankcionálták ezekért a húzásaiért, így eredményesen tördelte társaival együtt a piros-fehérek játékát. A végén hiába lett a szögletek tekintetében egál az összecsapás, nem sikerült a pontmentés. A közel 10 perces ráadásban Bárány ígéretes lövése gólba tartott, de a vendég portás valahogy csak kitornázta. Maradt így a kifejezetten keserű szájíz és a tudat, hogy idén mumusunk lett az MTK, és bejelentkezett a negyedik helyért, ami szerencsés esetben még ugyanúgy nemzetközi kupát érthet.
Mi a tanulság?
Ötvenpercnyi előnyt nem adhatunk egy jól kontrázó ellenfélnek, mert az könnyen a nemzetközi kupás álmainkba kerülhet. A következő fordulóban a Kecskemétet fogadjuk szintén a Nagyerdőn, majd Miskolcra utazunk. Összesen maradt tehát még hat meccs, így a megszerezhető tizennyolc pontból kell a lehető legtöbbet begyűjteni, de ezzel együtt már nem a mi kezünkben van a sorsunk. Nagy kár érte.
– Faragó László –
