Gara emléke örök – ma 6 éve, hogy elment

Sport

Már hat éve annak, hogy 2008. augusztus 18-án, hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt a DVSC történetének egyik legnépszerűbb vezetőedzője, mindenki Garája.

Garamvölgyi vezényletével az akkor még igencsak fiatal, de annál tehetségesebb játékosokból összerakott Loki 1995-ben bronzérmet szerzett, négy év múlva pedig a csapat addigi legnagyobb sikerét, a magyar kupagyőzelmet is bezsebelhette.

Részletes életút

Garamvölgyi Lajos a Fejér megyei Alap községben született. Általános iskoláit Alapon, a középiskolát Székesfehérváron végezte el. Felsőfokú Kereskedelmi- Vendéglátói végzettséget már Debrecenben szerzett. Labdarúgó pályafutását a székesfehérvári Videotonban kezdte, meghatározó tagja volt az 1976-ban NB I-ben ezüstérmes fehérvári alakulatnak. 1978-ban házasságot kötött Joó Máriával, házasságukból két gyermeke született Orsolya és Péter. 1979-ben került Debrecenbe, és először a DMVSC-ben, majd a Debreceni Kinizsiben játszott – a védelem biztos pontjának számított. Játékával, sportszerű magatartásával hamar elnyerte a szurkolók szimpátiáját, de neve mégis edzőként vált igazán ismertté. 1988 óta látott el – kisebb megszakításokkal – edzői feladatokat. A másodosztályú Kinizsiben kezdte, 1990-ben a DMTE, majd egy évre rá a Kabai Cukor FC trénere lett. A kabaiakkal elért sikerei okán hívták dolgozni Debrecenbe, az akkor már DVSC néven szereplő, az élvonalba törekvő gárdához. A bajnokság félidejében vette át a csapat irányítását, és a javarészt fiatal debreceni játékosokkal megnyerték a küzdelemsorozatot, feljutottak az NB I-be. Mivel a csapat megerősítésére nem volt anyagi keret, tulajdonképpen fiatal alakulattal kellett helytállni a magasabb osztályban, s a Loki Garamvölgyi Lajos irányításával szárnyalt. Az Oláh Gábor utcai stadionból igazi oroszlánbarlang lett. A klub történetében először, 1995-ben a dobogóra is sikerült felkapaszkodni.

Garamvölgyi Lajost nagy büszkeséggel töltötte el hogy az általa irányított bronzérmes csapatból 1996-ban öten az atlantai olimpiára is eljutottak. 1999-ben újra történelmet írt az együttes a Magyar Kupa megnyerésével mely siker kapcsán a DVSC bemutatkozhatott az UEFA-kupában. Ugyan az első fordulóban kiesett a csapat, de a német Wolfsburg felejthetetlen legyőzése a visszavágón tulajdonképpen a magyar foci becsületét is visszaadta. A Mester a DVSC kispadján eltöltött 154 élvonalbeli mérkőzéssel és ebből 71 győzelemmel máig a klub rekordere és valaha élt legnépszerűbb edzője. Edzősége alatt kapott szárnyra számos élvonalbeli futballista, akik közül többen jelenleg is aktív labdarúgók. Közben a szakmai továbbképzésről sem feledkezett meg 2001-ben UEFA- B majd 2002.-ben UEFA- A licence edzői minősítést szerzett.

Dolgozott a Zalaegerszeg és a Békéscsaba élvonalbeli labdarúgócsapatánál is, pályafutása alatt 224 első osztályú mérkőzésen volt vezetőedző. Szakmai tudásával és tapasztalatával több nem első osztályú csapatot is segített, így megfordult a Hajdúszoboszló, Nyíregyháza, Karcag, Hajdúböszörmény, és Létavértes kispadján is. Munkája elismeréseként és Debrecenhez való példaértékű kötődése miatt 2004-ben a város önkormányzatának képviselő-testülete Hajós Alfréd-díjjal tüntette ki.

2006-ban a Debreceni Sportcentrum – Sportiskola labdarúgó szakosztályának vezetője lett, mely posztot egészen haláláig látta el.

Forrás: http://www.garamvolgyilajos.hu/